Ezt mindenki maga dönti el, illetve a terület adottságai… Számos módon tudunk a rókára célzottan, tudatosan vadászni. Minket a leshelyről történő hívás az, ami igazán érdekel. Szóba jöhet tehát csalsíp, mozgó csali.
A feladat nem egyszerű, el kell érnünk, hogy akkor legyen a róka és ott, ahol, és amikor azt mi szeretnénk. A kérdés mégis az, ezt hogyan? A hívás sikeressége sok tényezőtől függ. Joggal mondhatná bárki, hogy csak egy jó helyet kell választani (friss tarló, kaszált rét stb..) és már jön is a róka, ami részben igaz is, de ilyen nem mindig áll rendelkezésünkre, illetve ha van is ilyen terület éppen, akkor sem mindegy, hogy vadászatra szánt időnk alatt hány rókát tudunk terítékre hozni (versenyt nélkülözve), és azt milyen lőtávolságokról. A mi célunk általában, hogy már világosban jöjjön a ravaszdi, aki valójában éjjel aktív, vagy az, hogy adott idő alatt a lehető legnagyobb eredményességgel zárjuk vadászatunkat. (Kiemelném itt is, hogy ez nem verseny, ugyanakkor apróvadas területen létkérdés.) Több sípot használtunk már eredményesen, mondhatnánk kinek mi… Legtöbbször a Primos (egércincogó) sípját visszük magunkkal.
Rendkívül egyszerű a használata és mágnesként húzza a rókákat. Így volt ez legutóbb is, amikor egy lesről kb. egy óra alatt sikerült két rókát terítékre hoznunk világosban (már a sokadik eset a síppal, hogy amit jó helynek vélünk rókára ott már világosban jön felénk érdeklődve). Az elsőt kb. 85 méterre pillantottuk meg, ahogy kilépett a takarásból és keresztben állt, egyből megszólalt a Mauser M18, a geco lőszer tette a dolgát, marasztalta. A másik kb. 250 méterre egerészett, ami hívással 5 perc alatt 30 méter lett… Szintén helyben maradt. Tisztelet a Vadnak! (Már korábban írtunk a Mauser M18-ról, most nem mennénk bele. Mint az óramű… !)
Nagyszerű élményeket szerezhetünk, kihívások elé állíthatjuk magunk, ha tudatosan vadászunk a rókára. Még ha sikerül is becsapnunk a ravaszdit, a cél nem túl nagy, biztos kéz kell… Kalappal Mindenkinek!
